“A völgy, amibe berohantunk, egy zsákutcában végződött. Nincs tovább, a lónak már nem volt hova mennie, hacsak nem akart a meredek dombra felrohanni. Tőle teljesen szokatlan módon nyugodtan állt, én pedig próbáltam valamihez hasonlítani azt, amit éreztem. Ilyet csak akkor érez az ember, ha megtalálja helyét a világban. Hát én megtaláltam, ez az én völgyem. Ha kinyújtom karjaimat, szinte elérem oldalait, nem látok ki belőle, és engem sem láthat itt senki. Egy világ a világban, egy Kárpát-medence a Kárpát-medencében. Nincs túl közel és nincs túl távol, nem kicsi és nem nagy, és van benne egy hatalmas pozitív mágnes, melynek lelkem a negatív pólusa. Naponta vissza kellett térnem, mígnem ideköltöztem és otthonommá vált.“
Részlet Kassai Lajos “Lovasíjászat” című könyvéből